1920

Az első világháború után...

...az élet...

London (1920)

Ford Model T Coupe (1920)

...és a gépek...

Federal typewriter (1920)

Powerhouse Museum

Írógép kiállítás Franciaországban

Montmorillon történelmi emlékekben gazdag város Franciország déli részében, valahol Párizs és Toulouse közt félúton, mintegy százhúsz kilométerre keletre a Biscay tengerparttól. A gyönyörű környezetben helyes és jó állapotban lévő vár csalogatja a turistákat, híres a helyi pékáru.

Jeanne Sala tanárnő negyven éven át gyűjtögette mesés masináit, háromszáz darab van a tulajdonában. 1998-ban állt elő a polgármesternél az író- és számológép múzeum ötletével, de az ígéreteken nehéz volt túllépni. Végül 2008. december 7-én nyílt meg ez a csodálatos állandó kiállítás 150 géppel, ahol igen nagy kincsek várják a kíváncsiskodókat. Joggal büszke rá, hogy az öt év alatt mintegy 53.000 látogató érkezett. A legrégebbi darab Mark Twain 1873-as Remington írógépe.

A Populair francia romantikus vígjáték (2012) főszereplője egy gépelni nem tudó, ám titkárnőnek jelentkező kisasszony, aki rákényszerül a versenyszereplésre, ha az állását meg akarja tartani. Két ujjal pötyög, mint bárki, kevésbé hozzáértő. Persze a film címe előre vetíti, vajon mennyire lesz sikeres. A vidám történet a régi időkbe repít vissza, a felvételekhez korabeli gépre volt szükség. Jeanne talált megfelelőt.

Most, hogy a múzeum az ötödik születésnapját betöltötte, a kis intézmény úgy ünnepel, hogy 2014. október 5-ig ingyenesen látogatható a "Nők a közigazgatásban a Nagy Háború idején" kiállítás.

Mortmollior írógépkiállítás

Móricz, a gépíró :)

Az írógép varázsa a gyors ujjakat, s az aktív gondolkodásúakat bűvöli el leginkább. Ez az adottság talán a génjeinkben van, velünk született, egy tálentum, amire - ha szerencsénk van - időben rálelünk. S ha igen, ez lehet az egyik oka annak, hogy nem érdemes erőltetni olyanokra, akiket ez a világ nem vonz. Számukra a versenyszellem sem elég motiváló. Nekik másra van ajándékuk.

A modern világ gépíróinak sebessége még a mai középkorúaknak is felfoghatatlan, nemhogy a régiek mércéje borult fel! Ámulok az elképzelhetetlen eredményeken, ámbátor én nem tudom a versenygépírásban a gyorsírási technikákat isteníteni. A sztenográfia (pláne a gépi) egy másik versenyszám, amit egy kalap alá vonni a ténylegesen minden betűt leütő ("becsületes") gépírókkal - hát elég kérdéses. (Remélhetőleg ezt az Intersteno is felismeri egyszer, kérdés, addig hány ügyes gépíró távozik csalódottan a világversenyekről.)

A legnagyobb segítséget az írók és újságírók számára jelentette az elsőként 146 éve megkreált írógép. Szédületes sebességű gondolataik papírra vetése így jóval hatékonyabbá vált, az írás ideje jelentősen lerövidült, s még több költői képre kerülhetett sor.

135 éve, 1879. június 29-én született Tiszacsécsén Móricz Zsigmond, az egyik legnépszerűbb magyar író, akit az utókor iskola- és utcanevekben tisztel. Egyebek közt Budapest jelentős csomópontja, a Móricz Zsigmond körtér is rá emlékezik, történelme épp oly viharvert, mint a szerzőé. Íróóriásunk nagy érdeklődést tanúsított a technika iránt, a fényképezőgép és az írógép a hétköznapjai része volt. Két ujjal gépelt, olyan energiával, hogy sebessége akár a versenyszintet is elérte. Hatékonyságát rendkívül gazdag hagyatéka is igazolja, amelyből a magyar irodalom tanóráin minden korosztály diákjai csemegéznek. (Kolos Virág, az unoka mesél (klikk))

Önmagában tehát a gépírási technika nem minden. Azt azonban el kell fogadnunk, ha egy gépíróversenyen kikötés a szabályos kéztartás. A tiszta játék is azt követeli, hogy ez az elvárás minden versenyzővel szemben egyformán érvényesüljön. Természetesen a világot behálózó inter-net szereplőit lehetetlenség pontosan ellenőrizni, bár a magyar versenyeztetés során kizárólag szabályos kéztartással, tanári felügyelet mellett gépelhetnek az internetes Intersteno fiatal résztvevői, viszont a felnőtt korosztályra már ez sem áll.

Nehéz annak eldöntése, vajon az ilyen potyasikerek (amikor szabálytalan kéztartással "suttyomban" szerepel valaki, ám rögvest az élvonalba ugrik) előrébb viszik-e a gépírás népszerűségét. Ő megszállott lesz, ez biztos, és várhatóan olyan irányban folytatja majd tanulmányait, ahol a gépírásnak jelentősége van. De a versenytársak úgy élik meg, hogy becsapták őket, hiszen ők maguk a kiírás szerint, a vizsgaeredményt is megkövetelő iskolai dokumentummal kezükben jelentkeztek, méltán vannak tehát a résztvevői listán. Esélyük viszont annyira lecsökken, hogy elbágyadnak a verseny gondolatától, az hiábavalósággá törpül.

Elegáns írógép 1899-ből (megjelölve a korábbi szériák kiadási évei).
Ezen már a húsz éves Móricz Zsigmond is gépelhetett volna...
(forrás: https://c2.staticflickr.com/4/3029/3048643657_ffee7fd3e9.jpg)

Móricz Zsigmond és az írók széles köre ezzel mit sem törődött. Nem azért gépelt, mert dobogós helyre áhítozott gépíró versenyen. Nem fáradozott azzal, hogy a szabályos kéztartást megtanulja. Számára az írógép eszköz volt, ami transzformálta a gondolatot a fizikai világba. Ujjai sietve kopácsoltak a nehéz billentyűkön, hiszen számtalan kép ugrott elő, amit még le kellett írni. Ezáltal azonban olyan verseny győztese lett, ami a névtelen egyszerűségből az örökkévalóságba emelte. Mi köztünk, magyarok közt mindenképp.

Az ifjúság kezébe

A versenyzés gyakorlati lényege a bizonyítás. Leginkább - szerintem - saját magunknak, de akár a (potenciális?) főnökeinknek, tanárainknak. Nyilván sokan vannak, akik a riválisokkal szemben akarnak "felvágni". Megjegyzem, ez az a motiváció, ami megmérgezi az egész verseny hangulatát, és az egymás letiprása előrébb kerül, mint a saját személyes siker. Ilyenkor vonulnak vissza az egészséges lelkületűek. Bár az is igaz, hogy ez a hajtóerő eléggé hatékonynak tűnik. Sajnos.

A szabályos gépírás önmagában nem elég vonzó az ifjúságnak. A számítógépes játékok során vadul kalapálnak a billentyűzeten, tényleg "vakon" és iszonyatos sebességgel darálnak. Még napi gépelési tesztekre is mennek, ahol aztán büszkélkednek. De a szabályos gépelésről nem akarnak hallani.

Érdekes volt a minap egy kiskorú legénnyel csevegni. Ő is ilyen cipőben jár. Megemlítettem neki a gépíró versenyeket, mire megtudtam, ja, ő Intersteno-játékos ám! Ugyanakkor felháborodott a gondolattól, hogy ő energiát fektessen a szabályos gépírás elsajátításába. Hiába mondtam neki, hogy számára ez csupán néhány hetes veszteség lenne a vad sebességből, utána sokkal biztosabban győzhetne. Annyiból elszomorított, hogy olyan érzésem támadt, ő is csak fölényeskedni szeret ezzel. Ám az is igaz, hogy még gyerek. Természetes, hogy kevésbé értékes számára a későbbi felnőtt években jól hasznosítható tudás. Meg különben is minek gépeljen valaki szabályosan, ha így is lesöpri a felnőtt bajnokokat?! (Ó, ez örök visszatérő kérdés.)

Valahol-valahogy segíteni kellene ezeknek a lézengő gyerekeknek, hogy az értékrendjük messzebb is lásson az osztálytársaknál, akiket lenyűgöz a különleges képesség. Viszont a szabályos gépírás ennél tartalmasabb. Hogyan lehetne rávezetni őket erre? Úgy el vannak varázsolva. Pedig a versenyzés egyik legfontosabb eleme - szerintem - az alázat.

Természetesen a gépírás nem csupán versenyszinten valami. De mikor azt hallom, hogy 140 wpm a sebessége egy kölyöknek, óhatatlanul az jut eszembe, hogy a verseny nyújtotta sikerek olyan részét formálnák a jellemének, ami máshogy csak lappangna az öregségéig. Aztán meg már késő lenne felismerni, mert a fizikai adottságok késve nem tudnak szárnyalni.

Wpm?

Minden leütött "betű" (karakter), így a szóköz is (space) egy-egy pontot szokott érni. Ha éppen arra volt szükség. Ha más kellett (hibás), akkor változó mértékben, de büntetésként pontlevonás jár érte. Elég mínusz ahhoz, hogy ne érje meg hibázni. Az egy perc alatti leütések mércéje a "cpm" (characters per minute). Ha többperces a mérkőzés, akkor az átlag cpm látható.

Például:

1. perc 80 cpm

2. perc 120 cpm

3. perc 100 cpm

→ (80 characters + 120 characters + 100 characters) / [per] 3 minutes

= 100 characters per 1 minutes = 100 cpm

Angol (főként amerikai) területen kedvelik ennek egy - talán fölöslegesen - "egyszerűsített" változatát, amikor is minden öt leütést beváltanak egy szóra (ne kérdezd, miért pont ötöt és miért pont egyre), így lesz wpm (words per minute) a mértékegység. Sokak szerint ez teljesen értelmetlen. Hajlok rá, hogy egyetértsek. Annál is inkább, mivel az öttel nem osztható eredményt a közelebbihez kerekíti (a hatot az öthöz, a hármat is az öthöz), vagyis valójában sokkal pontatlanabb, igazi verseny korrekt mérésére nem alkalmas.

Az irtózatos sebességgel gépelők számára talán egyszerűbb azt mondani, "140 a sebességem", minthogy ezt beszorozza öttel (700 cpm). Ezt a logikát egyébként azért sem értem, mert a legtöbb versenyeztető oldalon inkább kiírják mindkét egységben, mintsem hogy bárki elégedetlen legyen. Ne ez legyen az ok a távozásra.

Természetesen nagy jelentőséggel bír a minősítésnél, hogy folyamatos szöveget írunk (mint az Intersteno-n, és egyéb "valódi" versenyeken), avagy csak szavakat, nagy betűk és írásjelek nélkül. A komoly gépíróknak ez utóbbi unalmas és száraz. Megértem. Nem nagy kihívás. Ez arra nagyon jó, hogy a kezdők ujjait bejárassuk.

Ezen számoknak tehát - és minden önértékelésnek - akkor van viszonyítási alapja, hogy ugyanazon oldalon mértük korábban és későbben a teljesítményünket. És akkor megint csak saját magunkhoz képest felmérhetjük, hogy fejlődtünk-e az elmúlt x időszakban.

Itt van ez a fiúcska. Csodálom az ügyességét. Az Intersteno-eredménye is lenyűgöző (ahol, ugye, folyamatos szöveg van), ráadásul az idegen nyelvekkel is sikeresen megküzdött. Éppen csak egy bibi van. Ő nem gépíró. Nem igazán értem, hogy vehetett részt ezen a rangos versenyen, holott saját bevallása szerint nem szabályos kéztartással gépel.

Invitáltam, hogy tanulja meg pár hét alatt a hivatalos formulát, és egy év múlva találkozzunk Budapesten a személyes megjelenésű világbajnokságon. Szeretnék büszke lenni rá! Rá, és a többi olyan fiatalra, akinek csak egy pici löket kell ahhoz, hogy a pötyögésből gépírásra váltson. Adjuk a kezükbe a lehetőséget, aztán majd ők a maguk szabadságával döntenek.

Mesés kütyük

A gépírás alap elvárás az irodai dolgozóknál, újságíróknál, programozóknál. Ma már csak a műanyag klaviatúrát cseréljük le, ha nagyon viseltes lett (filléres tétel), ám az írógépek világában külön szakember orvosolta a problémákat. Már pedig szokásuk volt időnként elfáradni.

Robert Messenger (Ausztrália) sportújságíróként indult pályafutásán. Amíg az írógép a napi munkaeszköze volt, nem foglalkozott a brilliáns mérnöki háttérrel, ami ezt a "szerszámot" biztosította számára. 2001-ben belebotlott egy régi szép masinába. Olcsó volt, megvette. Ezzel egy másik karrierje is útnak indult. Gyűjtő lett. Megszállott.

Megalapította, és azóta is ápolgatja tulajdonosként az Ausztrál Írógép Múzeumot (Camberra), ahol az 1714-től született írógépek sorakoznak, szebbnél szebbek. (Nyilván nem az összes, ám számtalan.) Ha új tag érkezik, gondos munkával kitakarítja, megjavítgatja, és valóban a virágkorában láthatjuk a jövevényt. Legújabb szerzeményét nem mutatom meg - tessék megnézni a blogjában (klikk ide!), hogy milyen volt és milyen lett. Annyit megsúgok, valami gyönyörűség!

Persze más rajongók is vannak, szerte a világban talán 350 írógép-gyűjtőt ismer. A hiányzó darabokat kutatják e-bay vagy más (nem csak licitálós) oldalakon. Tiszteletre méltó, ahogy az elmúlt évszázadok ezen emlékszálait összegyűjtik, renoválják, és már egyben adják majd át az utókornak.


Imperial gépei (fenti kép forrásoldala)

Csupa gép minden

Online gépelgetés

Az internet számtalan lehetőséget kínál a gépírással való ismerkedésre. A gépírás hasznos és már-már alapvető tudás az extrán modern világunkban, ezért én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy kutasson ingyenes, online (internet kapcsolatot igénylő) vagy offline (otthoni gépről, internet nélkül is működő) a lehetőségek iránt. Minél változatosabban tudunk gyakorolni, annál jobbak lesznek az esélyeink a munkaerőpiacon (felvételnél is kevésbé ijedünk meg). Az oldalak szerkesztői általában saját igényük szerint formálják a stílust, kevesen figyelnek az eltérő igényekre. Például az idősebb korosztálynak már csak nagyobb, átláthatóbb betűtípussal olvasható a gépelendő szöveg.

Most épp egy ilyen oldalt mutatok be, ahol bár remekül lehet "betanuló" leckéket venni online, de sajnos a betűtípusban nem gondoltak a gyengébben látókra. Akinek mégis megtetszik az oldal, és szívesen írna teszteket, de küszködik az apró (és még ráadásul vastagított) betűkkel, azt javaslom, a jobb felső sarokban választható internetbeállítások között az oldal méretét nagyítsa meg. (A fiatalság biztosan tud ebben segíteni.)

Az oldalon a jobb egérgombbal kattintva felugrik a "fordítás magyar nyelvre" lehetőség egy hosszú listában. Ha a menüket nem tudjuk értelmezni, klikk ide, majd ha választottunk, állítsuk vissza az eredeti nyelvre, mert a teszt-szöveget is "lefordítja". [Ez általános szabály, ha idegen nyelvű oldalon császkálunk.]

A Type Online angol oldal látogatottsága napi kilencezer fő feletti. Az oldalt felmérve jól érezhető, hogy az kezdetleges (talán egy programozó iskola vizsgafeladataként készült), éretlen még, de hátha fejlesztik kicsit.

Előnyök, hátrányok

Az oldal előnye az ingyenesség mellett, hogy folyamatos szöveget kínál, nem túl bonyolult a rendszere, sőt az alapoktól ad leckéket. Jó benne, hogy a gyakorlószövegben akár igen nehéz fokozatot is választhatunk.

Az oldal hátránya az igen rossz betűtípus-választás mellett, hogy csak angol nyelvű tesztszöveg érhető el, az sem túl nagy választékban, s hogy az eredményünket nem menti (nincs háttérkapacitás). Nem lehet "versenyezni" sem más játékosokkal.

Ami viszont a második legcsúnyább hibája, hogy a tesztszöveg legépelése után nem áll meg automatikusan, hanem nekünk kell egy záró ikonra kattintanunk. Vagyis a végeredmény rosszabb lesz, mint a valós eredmény. Viszont mivel ez az oldal kizárólag a gépírással való ismerkedésre, bemelegítésre és egyszerű, gyors gyakorlásra szolgál, lényegében nincs jelentősége annak a pár másodperces veszteségnek.

Számomra a legzavaróbb azonban, hogy a gyakorlatokban (sajnos épp a legfontosabb lépéseknél) a leírandó szöveggel haladva, mikor szóköz érkezik, hirtelen SPACE feliratra vált a szóköz. Ez súlyos hiba.

További előnye, hogy a szöveget kizárólag a végén értékeli, és megmutatja, melyik szóban hibáztunk. Nem zavar a jelzése írás közben, ezáltal megtanít arra is, hogy megbízzunk magunkban, hiszen utóbb már csak a végeredményt látjuk, vagyis tudnunk kell, hogy jó az, amit csinálunk.

Summázva:  

Ezt az oldalt a folyamatos szövegek egyéni gyakorlására ajánlom gépírni már tudók számára.

Teszteld magad! (Klikk!)

Intersteno 2014 - magyar végeredmény

Az Intersteno a gépírók világversenye, melyet az interneten keresztül immáron 12. alkalommal lehetett megírni, illetve minden páratlan évben egy-egy vendégvárosba szervezik a személyes megjelenésű összemérettetést. Utóbbira legközelebb 2015 júliusában Budapesten kerül sor. Várunk szeretettel!

De most az idei verseny magyar vonatkozású, kizárólag összesített (minden korosztályt figyelembe vevő) végeredménye következik, mert ezzel már régóta tartoztam.

Intersteno 2014 internetes gépíró verseny
Összesített végeredmény

cpm = átlag karakter/perc, versenyidő: 10 perc; helyes leütés: 10 pont, hibás leütés: -50 pont

A minősítés korosztályonként változó, a versenykiírás tartalmazza, én itt most nem részletezem. Egy biztos: meghatározott minimum sebesség mellett meghatározott maximum hibaszám lehetséges. Ez alapján előfordul, hogy valaki a hibaszám miatt esik ki (például én a lengyelből: egy hibával kevesebbel még érvényes lett volna a dolgozatom), vagy épp a sebesség miatt (például én a románból: hét karakter hiányzott a tíz perc gépelés után, hogy a minimum határt elérjem.)

Anyanyelvi gépírás

sikeres 1416, kiesett 250 versenyző ( = 1666 fő)

1. (39.) Horváth Melani (Szeged) 507 cpm, 1 (!) hiba = 5028 pont

2. (48.) Kamarás György (Szeged) 498 cpm, 3 hiba = 4835 pont

3. (49.) Vágner Anna (Szeged) 546 cpm, 13 hiba = 4816 pont

4. (53.) Terjéki Krisztina (Szeged) 486 cpm, 3 hiba = 4710 pont

5. (159.) Székely Tünde (Szeged) 374 cpm, 0 hiba = 3743 pont

6. (164.) Kissné Mohácsi Éva (Szeged) 436 cpm, 13 hiba = 3711 pont

7. (179.) Csikós Edina (Szeged) 415 cpm, 10 hiba = 3651 pont

8. (182.) Hörcsög Nikolett (Szeged) 423 cpm, 12 hiba = 3634 pont

9. (185.) Kreizinger Melinda (Szeged) 396 cpm, 7 hiba = 3619 pont

10. (209.) Vanessza Bertalan (Szeged) 357 cpm, 1 hiba = 3528 pont

11. (238.) Székely Mária (Szeged) 355 cpm, 3 hiba = 3404 pont

12. (243.) Biczók Gréti (Budapest) 348 cpm, 2 hiba = 3388 pont

13. (274.) Tóthné Jansik Tünde (Szeged) 366 cpm, 7 hiba = 3319 pont

14. (322.) Bartó Beáta (Szeged) 338 cpm, 4 hiba = 3184 pont

15. (411.) Tachscherer Bence (Szeged) 348 cpm, 10 hiba = 2981 pont

16. (418.) Richter Mónika (Szeged) 316 cpm, 4 hiba = 2967 pont

17. (621.) Merő Botond (Szeged) 401 cpm, 28 hiba = 2619 pont

18. (637.) Bence Tamás Gergely* (Szeged) 295 cpm, 7 hiba = 2600 pont

19. (667.) Harmati Lilla (Szeged) 260 cpm, 1 (!) hiba = 2556 pont

20. (746.) Rozsnaki Tamás (Szeged) 305 cpm, 12 hiba = 2459 pont

21. (1017.) Kovács Judit (Szeged) 215 cpm, 1 (!) hiba = 2100 pont

22. (1087.) Pék Gergely (Szeged) 295 cpm, 19 hiba = 2008 pont

23. (1312.) Csatai Edit (Szeged) 204 cpm, 9 hiba = 1598 pont

* Bocsánat, ha esetleg nem helyes a sorrend!

Hadd ne minősítsem a budapestieket, akik - mint látható - más város neve alatt futnak! Szomorú, hogy a szövetségen belüli viszályokat látványosan ki kell teregetni.

Megjegyzés: a magyar szöveg bár - állítólag - hibátlanul jutott ki az Intersteno szervezőihez, a számítástechnikai rendszer nem volt képes értelmezni a speciális magyar betűink közül az "ű"-t és az "ő"-t, ezért az írás sokunknak nehézkes volt, illetve azok, akik ösztönösen magyar szöveget írtak, borzalmasan sok hibát ejtettek. Sajnálom őket, a sebességükből látszik, hogy jó gépírókról van szó. Bár én azt hiszem, minden versenyző kiváló gépíró (van vagy lesz, kora szerint), aki az Intersteno-n meri a megmérettetést vállalni. Gratula mindenkinek!

Többnyelvű gépírás

sikeres 295, kiesett 1384 versenyző ( = 1679 fő)

1. (3) Kamarás György (Szeged) 66.500 pont, 16/16 nyelv (RU is sikeres!)
2. (7) Horváth Melani (Szeged) 61.440 pont, 16/16 nyelv (RU is sikeres!)
3. (44) Biczók Gréti (Budapest) 34.264 pont, 13/15 nyelv (RO, PL 0 pont, RU -)
4. (46.) Bence Tamás Gergely* (Szeged) 32.644 pont, 15/15 nyelv (RU -)
5. (47.) Bartó Beáta (Szeged) 31.247 pont, 14/15 nyelv (FR 0 pont, RU -)

6. (90.) Csikós Edina (Szeged) 14.917 pont, 5/5 nyelv
7. (101) Richter Mónika (Szeged) 13.123 pont, 5/5 nyelv
8. (107) Tachscherer Bence (Szeged) 11.911 pont, 5/6 nyelv (IT 0 pont)
9. (113) Rozsnaki Tamás (Szeged) 11.165 pont, 5/6 nyelv (IT 0 pont)
10. (135) Székely Tünde (Szeged) 8.984 pont, 3/5 nyelv (DE, FI 0 pont)

11. (136) Vágner Anna (Szeged) 8.964 pont, 2/2 nyelv
12. (137) Bertalan Vanessza (Szeged) 8.864 pont, 3/3 nyelv
13. (138) Kreizinger Melinda (Szeged) 8.850 pont, 3/3 nyelv
14. (148) Pék Gergely (Szeged) 7.956 pont, 4/6 nyelv (FI, SK 0 pont)
15. (174) Kissné Mohácsi Éva (Szeged) 6.773 pont, 2/2 nyelv

16. (206) Merő Botond (Szeged) 5.379 pont, 2/3 nyelv (NL 0 pont)
17. (233) Harmati Lilla (Szeged) 4.605 pont, 2/2 nyelv

Ámulok a fiatalság ügyességén, nagy gratula mindenkinek! (A kevésbé fiataloknak is, természetesen!)

2015-ben az Intersteno személyes megjelenésű versenyének 50. kongresszusát Budapesten tartják, ami azt jelenti, hogy utazási költségek nélkül szerepelhetünk a gépírók világversenyén. Páratlan lehetőség néhányunknak... Ahhoz, hogy ezen a megmérettetésen versenyezhessünk, a következő, ősszel tartandó országos versenyen, valamint a tavaszi bajnokságon is sikerrel kell szerepelni a MAGYOSZ felhívása szerint.

De 2015 tavaszán internetes Intersteno verseny is lesz ismét. Ne feledjük, készüljünk, nyerjünk! Fölözzük le idei eredményeinket! :)

Köszönöm, hogy ilyen remek gépírók közt játszhattam! Csodásak vagytok, mind!

A korábbi magyar vonatkozású eredményeket itt találod (4 előző évről).

Ujjhosszal nyert

Gyakori kérdés, mikor a gépírás tanulása a téma, hogy vajon az ujjak hossza befolyásolja-e a sikert.

Nos, élből rávágnánk (én is), hogy "hát persze", de ne kapkodjunk.

Elsőre ugyan teljesen logikusnak tűnik, hogy a hosszabb ujjakkal a felső sorokba könnyebben felnyúlunk, tehát kisebb erőfeszítéssel érjük el ugyanazt a célt. Ámde... ahhoz, hogy kellő lendületünk legyen, a csuklónkat kell megemelni, egész pontosan a vállunkat, ami felhúzza a karunkat, ez a csuklónkat... Namármost, ha rossz pozícióban van a karunk, akkor teljesen mindegy, hogy milyen hosszúak az ujjaink, nem fogjuk tudni a legjobb eredményt kicsikarni magunkból. Igaz ez?

Nyilván van oka, hogy a gyermekeknek készített játék írógépek aprócskák, épp mint az ujjaik. Hát nem várható el egy öt centis ujjacskától, hogy 8,5 centire felugorjon. Vagy igen?

Tessék velem vitába szállni!

Az Intersteno versenyre kénytelen voltam új klaviatúrát keresni a szereplésemhez, mert a korábbit agyonvágták a fiaim. (Szerintük én, tehát kiegyezünk abban, hogy mindenki adott egy kicsit az amortizációba. A lényeg, hogy versenyzésre nem volt tovább alkalmas, a helyettesítésre beállított vízálló betűsor viszont nagyon máshova csalogatta az ujjaimat - ennyi idő alatt nem tudtam rendesen átállni.) Az áruház megfelelő részlegén órákig böngésztem. Leginkább persze az anyagi lehetőségem húzta meg a határt, de olyan széles választék volt, hogy bőven tudtam ilyen-olyan kívánalmak alapján válogattam.

A mustra látványos volt. Szakzseniként zongoraállásba helyezkedtem, és villogtattam tudásom minden egyes kiállított terméknél.

Dehogyis! El ne hidd! :)

Valójában nem is mindegyiket próbáltam ki. Tanulva az otthoni rossz leosztású billentyűzetből, rögtön szelektáltam a betűrendezés alapján. Máris a fele kihullott. Ugyanis nem mind készült magyar logikával. A mi betűkészletünk meglehetősen gazdag, s a speciális karakterek a jobb kisujjat terhelik. Nagyon. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az "ű" betűhöz mennyire kell kiágaskodni. Az "Enter" is bejáratot helyen kell, hogy legyen, ha egy sorral feljebb osztozik a "backspace"-szel (javító karakter), az nagyon megnöveli a hibák számát, ami versenyre készülve nem egy idillikus állapot. Természetesen ki mihez szokott, ahhoz ragaszkodjon. Én írógéphez szoktam. Ezért számomra a sorváltó csak egy berögzött mozdulattal szimpatikus, máshogy haragban leszünk.

Na igen, közben elárultam a vita irányvonalát. Az írógép.

A fiatalok a nyilvános beszélgetésekben, topikokban kikérik maguknak, hogy rájuk erőltessék a szabályos test- és kéztartást. Szerintük ez csak a száraz anyag bevezető része, és teljesen felesleges. Természetesen még nincs tapasztalatuk az ínhüvelygyulladásról, a hát görnyedéséből eredő fájdalmakról, a derékban a mozgáshiányos életvitel miatti idegbecsípődésből, hogy csak néhányat említsünk. Ne várjuk, hát hogy átérezzék. Viszont figyeljünk csak az igazukra: az egy síkú klaviatúrák alacsonyak, a csukló tánca fölöslegessé vált, az ujjakkal jóval kisebbet kell lépni, mint a hagyományos (nem modern) írógépeken. (Ráadásul kedvünkre állíthatjuk a billentyűzet dőlésszögét - jobb esetben akár két fokozatot is választhatunk.)

Az ő gondolatmenetük szerint ezért nincs is jelentősége az ujjak hosszának. Csupán egy számít: az agyunk milyen gyorsan képes az olvasottakat (vagy hallottakat) átkonvertálni írássá, pontosabban gépírássá. Szerintük ha ez az átváltás sebes, akkor a gépelés is. Hosszú ujjakkal is lehet valaki lassú (gyakorlott gépíróként is), és fordítva.

Volt szerencsém a hatvanas évek egyik magyar gépíró bajnokával találkoznom. Ujjai görcsösek voltak a nagyon erős terheléstől, viszont nem hosszúak.

Tehát? :)

Szép napot! :)

Megszeretni...

Egy édesanya kezdeményezett beszélgetést a napokban. Két csöpp leánykájára mutatva kérdezte véleményem arról, vajon a gyerekek gépeljenek-e. Feltétlen!

A mai élethez nélkülözhetetlen a számítástechnika. Volt ugyan néhány átmeneti generáció, akikre ez csak részben hatott, illetve gondolták, hogy kivonhatják magukat az ilyesfajta tanulásból (ők ma középkorúak), ám a mostani gyerekeknek az iskolai alapkövetelmény része, vagyis nem kerülhető ki. S ha már muszáj dolog, miért ne csinálja kedvvel a gyerek. Ahhoz pedig, hogy bármit megszeressen, már kicsi korában játékként kell kezelnie - a játék jó barát lesz. Sőt: a játék lesz jó barát!

A világranglistát évekig vezető Sean Wrona (US) számtalan versenyen vitte a prímet. Két éves korában már gépelt, talán előbb kezelte sajátjaként a billentyűzetet, mint ahogy stabilan járni megtanult. Gyerekjáték volt neki, szó szerint. A tizenéves fiúk, akik rajonganak a számítógépes játékokért, szintén korán megismerkedtek a klaviatúrával, ropog ujjaik alatt az eszköz. Többjük nagyon szereti hallgatni a betűk kopogását - mint az esőcseppek vihar idején. Mert hogy ők már igen tempósan gépelnek, bármelyikük bajnokká lehetne.

Ahogy ez a kedves anyuka az angolt játékosan adagolja a kicsiknek, úgy tenném én a gépírással. Nagyon aranyos csöppnyi írógépeket lehet kapni, amik esetenként semmivel sem tartósabbak, mint bármelyik más játék (műanyag kiskonyhák, például), és úgyis kinövik, elhasználódik, de ahogy nőnek a gyerekek, úgy kaphatnak komolyabb változatot. Nem minden országban evidens még, hogy a gyerekeknek saját számítógépük van, de ahol ez megoldható, nyilván ez a legideálisabb - a klaviatúrák olcsón cserélhetők.

Azonban ne várjuk, hogy a gyerek feltétlen bele fog szeretni a gépírásba!

Négy gyermekem van, egyikük sem rajong kifejezetten a gépelésért. Van, aki a számítógépért sem. És van, aki megpróbálta, de nem mélyült el a gépírás tudományában. Talán még nem kész rá. Talán én fáradtam el. Talán csak más anyai praktika kell. Én nem erőltettem, mert meggyőződésem volt, hogy szabadon kell választaniuk. De talán túl önző voltam.

A végső döntés a gyermeké lesz. Mi segíthetünk neki a választásban, mi terelhetjük az érdeklődését, bátoríthatjuk, motiválhatjuk, de a döntés végül az övé. És el kell fogadnunk, ha mégsem ezt az utat választja.

Minden szülő a küldetése végén visszatekintve levonja a maga kis tanulságait. Én elhibáztam a nagy szabadságelvűségben azt, hogy nem kellően befolyásoltam őket. Végül céltalan bolyongássá vált a kihasználatlan tehetségük.

Egy kezdő szülőnek nem is lehet jobbat tanácsolni, mint hogy vezesse a gyermek érdeklődését, és a kiválasztott úton legyen következetes, míg a gyermek megtanulja. Aztán már csak rutin kell. Akkor már szeretni fogja. Legyen szó gépírásról, vagy bármi másról.

Intersteno 2014 vége

Lezárult a 2014. évi internetes gépíró világverseny a maga kis furcsaságaival.

Bár nagy büszkeség született magyar vonalon (Kamarás György 18 éves fiatalember személyében, aki első Intersteno versenyén rögtön az összesített listán is a negyedik helyen zárt, saját korcsoportjában pedig fölényes győzelmet aratott, mindazáltal, hogy nincs egy éve, hogy megtanulta a szabályos gépírást!), de például a magyar szöveg telis tele volt hibákkal, jóllehet az eredeti szöveg helyesen ment ki. Ez a magyar versenyzők számára rendkívül zavaró volt, hiába büszkélkednek a magyarul nem beszélők, de versenyzők, hogy semmi gond nem volt a magyar gépelési feladattal. Megértem, hogy számukra ez nem volt zavaró, hiszen mit tudnak ők a magyar helyesírásról. De ha nekik - csak úgy ízelítőként - hibákkal tűzdelt anyanyelvi szöveget adnánk, talán megértenék, mennyire lassította a versenyzőket ez a "kis baki".

Csak ismételni tudom magam, ahogy a korábbi években az összesítésekkor (lásd korábbi évek Intersteno eredményei): ezek a hibák nem méltók egy világszínvonalú versenyhez! És fejétől bűzlik a hal - talán ezért oly döcögős a hazai verseny is. És talán nem csak nálunk, hanem minden olyan országban, ahol az Intersteno-ra felnéznek.

A hazai versenyzők eredményei hamarosan jönnek! Az összesített élvonal itt látható: intersteno.blogspot.com

Gépírás-tanulás

Hogyan segítsük gyermekünk gépírás-tanulását? (No, persze ez magunkra is vonatkozhat...)

1) rutinfeladatok:
- e-mail-küldés,
- aktív chat-ablakok (ha három párhuzamos beszélgetése van, már nagyon peregnie kell),
- házi feladat;

2) játékos gépíró programok:
- offline: otthoni gyakorlásra, saját tempóban haladva előre,
- online: a játékokban kihívás lehet egy másik pajtás eredményét elérni, de még inkább lehagyni (számtalan ingyenes oldal van, de nem mind építő!);

3) türelem: Gyakorlat teszi a mestert! ;)

Néhány kipróbált programot találhatsz a "typing.hu" oldalon, s később újabb szűrések várhatóak, de - őszintén megvallom - eddig nem ennyire fiatal korosztályra összpontosítottam. :)

How can we help our children to learn to type (indonesian article)

Reform: szövegerkesztés

A gépíráshoz valamikor elválaszthatatlanul kapcsolódott a gyorsírás. Misztikus titkos jelek a rövidítésekre, melyek által az írás sebessége megsokszorozódott. Hátulütője, amikor "vissza kell fordítani" a jegyzetet, le kell gépelni a szöveget. Ennek minősítése is versenyszintű. A magam részéről csodálom a gyorsírókat, ám nem irigylem őket. Nekem a titkosírás mindig visszás volt, nem vágytam a magasságokba.

Mechanikus őskövület - csodálatos!

A több példányos másolatokhoz indigó kellett, és erősebb leütésre is képes szerkezet. Az elektromos gépek jól oda tudtak vágni a papírnak, jó esetben akár 6-8 oldal is kijött egyetlen egynek a legépelése után - a titok nyitja a vékonyka selyempapír volt, amit nagy kincsként a gyerekek édes Disney-figurák vonalainak betanulásához használtak.

Ha azonban ennél is több másolatra volt igény, akkor a jó öreg stencilgép állt szolgálatba. Speciális lapra kellett gépelni, amit a mechanikus írógépek nem is bírtak átütni. A karakterek vonalán a lap kilyukadt, ahol majd a festék átfolyva adta a lenyomatot. Az "a" és "o" karakterek helyén gyakran csak "beszakadt körök" jelentek meg. Javításkor beragasztottuk egy speciális folyadékkal, és újra ütöttük a helyes betűt. Egy kis gyakorlással sikerült a tökéletes beállítás, mint a hagyományos (fehér festékes) korrekciónál is. A stencilmásolat nem volt szép, de a nagyobb példányszámok sokszorosításához kellett, megalkudva a minőségi romlással. A stencil azóta a legkülönfélébb matricák, visszatérő mintázatok alapja.

Az írógépek fejlődésében jelentős lépés volt, mikor az első kismemóriás masinák már a szövegszerkesztés alapjait letették, és dőlt vagy vastagított betűkkel ki lehetett emelni szavakat vagy szakaszokat a szövegből. Az első memória-egységek pár sorra, hamarosan akár 500 szóra is rendelkeztek kapacitással. A betűméretek, illetve a betűközök állíthatóságával pedig már a papírspórolásnak is kedveztünk, az indigó és a javító kellékek nélkülözése mellett.

De megérkezett az én "külön bejáratú" Robotron gépem! (1988) (A kép csak illusztráció)

Élvezetes volt az "egyhangú" (bár nekem mindig szórakoztató) gépelés után az egyszerű szerkesztésekkel megbolondítani a száraz anyagot, s a monoton stílust feldobni néhány változtatással. A varázsa abban rejlett, mikor a sablon szövegeket egyetlen gombnyomással lehetett előcsalni! Ámulatot váltott ki főnökeimből, mikor a korábban több napos munkát csupán néhány óra után készen tettem az asztalukra. Ám az igazi elismerést az immáron az én kreativitásomtól függő minőség hozta. Szövegszerkesztés született. És mint minden újszülött, ez is gyönyörű volt. Azonnal beleszerettem!

Robotron on ebay

Mégis miért?

Hogy miért épp a gépírás?

Hiszen nem egy szokványos hobbi, ráadásul nem is a legjobban fizető karrier-ösvény. De mit tehet az ember, ha gyermekként azt tapasztalja, hogy édesanyja szeme ragyog a gépírás hallatán. Hát nem önkéntelenül is beleszeret kicsiny szíve?

Budapest, 1956. április 23. Újságíró munka közben a Magyar Távirati Iroda székházában
(Forrás: MTI/Papp Jenő ) [www.nyest.hu]

Ahogy a régi filmek is ábrázolják... tágas termekben sorakozik a sok masina. Mind a saját ütemét kopogja, beszélgetni sem idő, sem lehetőség a nagy zakatolás közepette. Az ujjak görnyednek (mert a hát nem teheti, az egyenes tartásba merevedik), az idősek ujjpercei görcsösen eldeformálódtak a hosszú évek speciális terhelésétől. De amíg az indigós és/vagy stenciles másolások készülnek (körlevelek, hirdetmények, felhívások az ország bármely pontjára szétszórt leányvállalatokhoz), addig a monoton hajtásban a fej kicsit kikapcsolhat. Sőt kell is neki, másképp nem bírná ki ezt az őrületet. Lármás, feszült munkatempó a tervgazdaság sürgetésével. De ott legalább magában lehet az ember (vagy inkább a felesége). Addig sem másoknak kell tenni a szépet, önállóan dolgozhat, és rendkívül hasznos tagja a társadalomnak.

Volt is nagy riadalom, mikor a kilencvenes években a személyi számítógépek betörni készültek a korábban vasfüggöny mögé rejtett világokba. "Ugyan, kinek fog kelleni gépíró?" Hiszen mindenki maga készítheti el a dokumentumait ezután, csak a nyomtatáshoz kell (olcsó) segítség. A gépírás már nem is lesz önálló szakma!

Addig Magyarország tanítási mechanizmusa nagy elismerésnek örvendett a szomszédos országokban, ahogy azt egy cseh oldalon ki is emelték, sajnálkozva, hogy ezt a minőséget az oktatási rendszer "reformja" után nem tudjuk produkálni. Ma már ők tarolnak az újonc gépíróikkal, fantasztikus eredményeikkel.

Való igaz, megrendült a bizalmam a jövőmet illetően - oda a nagy tanulás? Sokat tettem azért, hogy az a kiváló papírom a gépírástudásomról hiteles legyen. A családalapítás örömei aztán lefoglaltak eléggé ahhoz, hogy a riadalmamat elnapolhassam. Mire felocsúdtam, már a számítástechnikával ismerkedtem. Csodáltam a benne rejlő lehetőségeket, rajongtam a szerkesztésekért, és mindig szerettem volna jobbat, többet alakítani. Így ahelyett, hogy a számítógépek kirántottak volna a megkezdett utamról, a gépírásnak még lelkesebb hódolója lettem. És ez már így is marad, velem öregszik ez a hóbortom.

A mechanikus gépeket felváltó elektromos "játékszerek" annyira megkönnyítették az ujjak mozgását, hogy a sebesség a számítástechnika robbanásának erejével változott. Ma már nem is szükséges a komoly ujjtorna, talán csak az érzékenyebb ízületeknek, mégis tudunk saját rekordokat újítani. A klaviatúrák külön fejlesztési ágazatot dolgoztatnak, a repertoár kimeríthetetlen. Már a fénybillentyűzetek is megjelentek, s az ifjúságnak valószínűleg nem is zavaró, hogy fizikai gombnyomás nélkül működik a rendszer. Ezzel aztán a sebesség tovább fokozódhat.

Laser keyboard ($125) [geeky-stuff.com]

A gépírás kapcsán sokan azt gondolják, csak ütögetni kell a gépet, nincs mögötte jelentős tudás. Igazából csak be kell gyakorolni néhány mozdulatot, aztán megy magától is, mint a biciklizés.

Olyan nehéz azt az üzenetet átadni, hogy a gépírás nem csupán betűk sorozatának leírása. Persze, igénytelen munkaerő mindenhol találtatik. (Leginkább az találtatik.) Ám a gépírás során céllal írunk valamit, leginkább összefüggő szöveget, netán még meg sem jelent gondolatokat, terveket. Amiknek tartalma (értelme) van - legalábbis a szándék szerint. És gyakran mást jelent egy mondat, ha a vesszőt nem a szó elé, hanem mögé tesszük. Vagy ha egy ékezetet kihagyunk.

A gépírás az anyanyelv helyes ismeretét is igényli. Talán ebben van az igazi szépsége, nem is az ujjak automatikus zongorázásában. Amikor összeáll egy szöveg, és érthető üzenetté formálódik Amikor egy gondolatsort remekművé kovácsol. Amikor tanítóvá válhat az addigi diák.

Gyerekkoromban sok levelezőtársam volt. Szerettem írni nekik, és szerettem várni a választ. Néha oly soká. Három-négy hét is volt, mire Jugoszláviából megfordult egy-egy levél. De átláthattam egy olyan ablakon, ami a nagy átlagnak az érdektelensége miatt zárva maradt.
Aztán jött a gépírás. Külön bejáratú írógépem lett, és a házi feladatomat is azzal készítettem el. Majd jött a lehetőség: szabályos gépírást tanulni. Naná! Ki nem maradhat!
Ma már ez a kettő (írás és gépelés) együtt üzemel. Nem másnak, és nem bizonyítási szándékkal. Szórakozásból.

De nem hiszem, hogy a gépírók elvesztik jelentőségüket. A bürokrácia (mint az államiság alapja) továbbra is alkalmaz gépírókat, a számítástechnika ezt a szükségletet nem fojtja el. Az újságírás, a szellemi alkotó tevékenység, a tanulással járó tevékenységek (szakdolgozatok) - csupán néhány gépírástudást igénylő feladat.
És nem igaz az sem, hogy bárki tud gépelni. Mondani bárki tudja. Lefitymálni a másik tudását, teljesítményét gyakran kényelmesebb, mint mellé állni és versenyre kelni vele. Nem mindenki képes szeretni a gépírást és a szövegszerkesztést, mint ahogy nem mindenki alkalmas szakácsnak sem.
Szemben az általában lealacsonyító közvéleménnyel, én azt vallom, a minőségi gépírás életképes szakma - bárhol a világon. Én csak bátorítani tudom az érdeklődőket, hogy elkezdjék, a már "tudókat", hogy folytassák és mélyítsék el tudásukat, s a szenvedélyeseket, hogy versenyezzenek. Demonstráljuk az igazi lényeget: szak és tudás!

Szép napot kívánok!

Intersteno hírek

A nagy hazai versenyek és eredményeik

Magyar szokás szerint

Magyarországon a legfőbb gépírókat versenyeztető szervezet a

MAGYOSZ Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

1073 Budapest, Kertész utca 41.,

amely 1925.04.25-én alakult meg. Nem összekeverendő a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségével (szintén MAGYOSZ).

A szövetség szerepe annyira jelentős a hazai szakmai szervezetek közt, hogy minden versenyeztetés a kiváltsága. Így az évenkénti két országos szintű mozgalom mellett számtalan kisebb, helyi érdekeltségű versenyek főszereplője. Tagsági díja alacsony, ráadásul nyugdíjas- és diákkedvezménnyel szinte ingyenes (ez nem feltétlen előnyös). A versenyek külön nevezési díjjal nyitják meg kapuikat. Világbajnok gépírók és gyorsírók őrzik megszállottan a versenyszellem lángját. Magyarország büszkeségei!

A két jelentős hazai verseny a MAGYOSZ keretében:

a) tavasszal az országos bajnokságon a legerősebbek mérettetnek meg igen szigorú elvárások alapján;

b) ősszel az országos versenyen minden versenyző esélyesebb a bent maradásra, hiszen a minimum szint alacsonyabb.

Mindkét eseményen korosztályonként hirdetik meg a versenyszámokat, természetesen magasabb csoportban nagyobb követelménnyel.

Az Intersteno a gyors- és gépírókat a világ minden tájáról gyűjti egybe a versenyekre. Páratlan években személyes megjelenéssel, évente késő tavasszal pedig internetes platformon lehet versenyezni - természetesen nevezési díj ellenében.

A "Hu Typing" (typing.hu) kizárólag a gépírásra összpontosít, ezért a gyorsírással kapcsolatos hírek más elszánt hirdetőre várnak.

Úgy a magyar, mint a nemzetközi gépírás új és új rekordokat dönt meg, személyes sikerek bősége erősíti a gépírás szeretetét. És a sikerek mögött sokszor nagyon kemény munka (igen, akár edzés is) áll. Talán lesz lehetőségünk néhány világelső gépíróval megismerkedni, kedvet meríteni tőlük fáradt ujjainknak, vagy épp lelkesíteni a még most tanuló "vakon" gépelőket.

Örömmel veszem, ha együtt sétálhatunk ezen az érdekes ösvényen!

Intersteno hírek

A nagy hazai versenyek és eredményeik