Móricz, a gépíró :)

Az írógép varázsa a gyors ujjakat, s az aktív gondolkodásúakat bűvöli el leginkább. Ez az adottság talán a génjeinkben van, velünk született, egy tálentum, amire - ha szerencsénk van - időben rálelünk. S ha igen, ez lehet az egyik oka annak, hogy nem érdemes erőltetni olyanokra, akiket ez a világ nem vonz. Számukra a versenyszellem sem elég motiváló. Nekik másra van ajándékuk.

A modern világ gépíróinak sebessége még a mai középkorúaknak is felfoghatatlan, nemhogy a régiek mércéje borult fel! Ámulok az elképzelhetetlen eredményeken, ámbátor én nem tudom a versenygépírásban a gyorsírási technikákat isteníteni. A sztenográfia (pláne a gépi) egy másik versenyszám, amit egy kalap alá vonni a ténylegesen minden betűt leütő ("becsületes") gépírókkal - hát elég kérdéses. (Remélhetőleg ezt az Intersteno is felismeri egyszer, kérdés, addig hány ügyes gépíró távozik csalódottan a világversenyekről.)

A legnagyobb segítséget az írók és újságírók számára jelentette az elsőként 146 éve megkreált írógép. Szédületes sebességű gondolataik papírra vetése így jóval hatékonyabbá vált, az írás ideje jelentősen lerövidült, s még több költői képre kerülhetett sor.

135 éve, 1879. június 29-én született Tiszacsécsén Móricz Zsigmond, az egyik legnépszerűbb magyar író, akit az utókor iskola- és utcanevekben tisztel. Egyebek közt Budapest jelentős csomópontja, a Móricz Zsigmond körtér is rá emlékezik, történelme épp oly viharvert, mint a szerzőé. Íróóriásunk nagy érdeklődést tanúsított a technika iránt, a fényképezőgép és az írógép a hétköznapjai része volt. Két ujjal gépelt, olyan energiával, hogy sebessége akár a versenyszintet is elérte. Hatékonyságát rendkívül gazdag hagyatéka is igazolja, amelyből a magyar irodalom tanóráin minden korosztály diákjai csemegéznek. (Kolos Virág, az unoka mesél (klikk))

Önmagában tehát a gépírási technika nem minden. Azt azonban el kell fogadnunk, ha egy gépíróversenyen kikötés a szabályos kéztartás. A tiszta játék is azt követeli, hogy ez az elvárás minden versenyzővel szemben egyformán érvényesüljön. Természetesen a világot behálózó inter-net szereplőit lehetetlenség pontosan ellenőrizni, bár a magyar versenyeztetés során kizárólag szabályos kéztartással, tanári felügyelet mellett gépelhetnek az internetes Intersteno fiatal résztvevői, viszont a felnőtt korosztályra már ez sem áll.

Nehéz annak eldöntése, vajon az ilyen potyasikerek (amikor szabálytalan kéztartással "suttyomban" szerepel valaki, ám rögvest az élvonalba ugrik) előrébb viszik-e a gépírás népszerűségét. Ő megszállott lesz, ez biztos, és várhatóan olyan irányban folytatja majd tanulmányait, ahol a gépírásnak jelentősége van. De a versenytársak úgy élik meg, hogy becsapták őket, hiszen ők maguk a kiírás szerint, a vizsgaeredményt is megkövetelő iskolai dokumentummal kezükben jelentkeztek, méltán vannak tehát a résztvevői listán. Esélyük viszont annyira lecsökken, hogy elbágyadnak a verseny gondolatától, az hiábavalósággá törpül.

Elegáns írógép 1899-ből (megjelölve a korábbi szériák kiadási évei).
Ezen már a húsz éves Móricz Zsigmond is gépelhetett volna...
(forrás: https://c2.staticflickr.com/4/3029/3048643657_ffee7fd3e9.jpg)

Móricz Zsigmond és az írók széles köre ezzel mit sem törődött. Nem azért gépelt, mert dobogós helyre áhítozott gépíró versenyen. Nem fáradozott azzal, hogy a szabályos kéztartást megtanulja. Számára az írógép eszköz volt, ami transzformálta a gondolatot a fizikai világba. Ujjai sietve kopácsoltak a nehéz billentyűkön, hiszen számtalan kép ugrott elő, amit még le kellett írni. Ezáltal azonban olyan verseny győztese lett, ami a névtelen egyszerűségből az örökkévalóságba emelte. Mi köztünk, magyarok közt mindenképp.

Az ifjúság kezébe

A versenyzés gyakorlati lényege a bizonyítás. Leginkább - szerintem - saját magunknak, de akár a (potenciális?) főnökeinknek, tanárainknak. Nyilván sokan vannak, akik a riválisokkal szemben akarnak "felvágni". Megjegyzem, ez az a motiváció, ami megmérgezi az egész verseny hangulatát, és az egymás letiprása előrébb kerül, mint a saját személyes siker. Ilyenkor vonulnak vissza az egészséges lelkületűek. Bár az is igaz, hogy ez a hajtóerő eléggé hatékonynak tűnik. Sajnos.

A szabályos gépírás önmagában nem elég vonzó az ifjúságnak. A számítógépes játékok során vadul kalapálnak a billentyűzeten, tényleg "vakon" és iszonyatos sebességgel darálnak. Még napi gépelési tesztekre is mennek, ahol aztán büszkélkednek. De a szabályos gépelésről nem akarnak hallani.

Érdekes volt a minap egy kiskorú legénnyel csevegni. Ő is ilyen cipőben jár. Megemlítettem neki a gépíró versenyeket, mire megtudtam, ja, ő Intersteno-játékos ám! Ugyanakkor felháborodott a gondolattól, hogy ő energiát fektessen a szabályos gépírás elsajátításába. Hiába mondtam neki, hogy számára ez csupán néhány hetes veszteség lenne a vad sebességből, utána sokkal biztosabban győzhetne. Annyiból elszomorított, hogy olyan érzésem támadt, ő is csak fölényeskedni szeret ezzel. Ám az is igaz, hogy még gyerek. Természetes, hogy kevésbé értékes számára a későbbi felnőtt években jól hasznosítható tudás. Meg különben is minek gépeljen valaki szabályosan, ha így is lesöpri a felnőtt bajnokokat?! (Ó, ez örök visszatérő kérdés.)

Valahol-valahogy segíteni kellene ezeknek a lézengő gyerekeknek, hogy az értékrendjük messzebb is lásson az osztálytársaknál, akiket lenyűgöz a különleges képesség. Viszont a szabályos gépírás ennél tartalmasabb. Hogyan lehetne rávezetni őket erre? Úgy el vannak varázsolva. Pedig a versenyzés egyik legfontosabb eleme - szerintem - az alázat.

Természetesen a gépírás nem csupán versenyszinten valami. De mikor azt hallom, hogy 140 wpm a sebessége egy kölyöknek, óhatatlanul az jut eszembe, hogy a verseny nyújtotta sikerek olyan részét formálnák a jellemének, ami máshogy csak lappangna az öregségéig. Aztán meg már késő lenne felismerni, mert a fizikai adottságok késve nem tudnak szárnyalni.

Wpm?

Minden leütött "betű" (karakter), így a szóköz is (space) egy-egy pontot szokott érni. Ha éppen arra volt szükség. Ha más kellett (hibás), akkor változó mértékben, de büntetésként pontlevonás jár érte. Elég mínusz ahhoz, hogy ne érje meg hibázni. Az egy perc alatti leütések mércéje a "cpm" (characters per minute). Ha többperces a mérkőzés, akkor az átlag cpm látható.

Például:

1. perc 80 cpm

2. perc 120 cpm

3. perc 100 cpm

→ (80 characters + 120 characters + 100 characters) / [per] 3 minutes

= 100 characters per 1 minutes = 100 cpm

Angol (főként amerikai) területen kedvelik ennek egy - talán fölöslegesen - "egyszerűsített" változatát, amikor is minden öt leütést beváltanak egy szóra (ne kérdezd, miért pont ötöt és miért pont egyre), így lesz wpm (words per minute) a mértékegység. Sokak szerint ez teljesen értelmetlen. Hajlok rá, hogy egyetértsek. Annál is inkább, mivel az öttel nem osztható eredményt a közelebbihez kerekíti (a hatot az öthöz, a hármat is az öthöz), vagyis valójában sokkal pontatlanabb, igazi verseny korrekt mérésére nem alkalmas.

Az irtózatos sebességgel gépelők számára talán egyszerűbb azt mondani, "140 a sebességem", minthogy ezt beszorozza öttel (700 cpm). Ezt a logikát egyébként azért sem értem, mert a legtöbb versenyeztető oldalon inkább kiírják mindkét egységben, mintsem hogy bárki elégedetlen legyen. Ne ez legyen az ok a távozásra.

Természetesen nagy jelentőséggel bír a minősítésnél, hogy folyamatos szöveget írunk (mint az Intersteno-n, és egyéb "valódi" versenyeken), avagy csak szavakat, nagy betűk és írásjelek nélkül. A komoly gépíróknak ez utóbbi unalmas és száraz. Megértem. Nem nagy kihívás. Ez arra nagyon jó, hogy a kezdők ujjait bejárassuk.

Ezen számoknak tehát - és minden önértékelésnek - akkor van viszonyítási alapja, hogy ugyanazon oldalon mértük korábban és későbben a teljesítményünket. És akkor megint csak saját magunkhoz képest felmérhetjük, hogy fejlődtünk-e az elmúlt x időszakban.

Itt van ez a fiúcska. Csodálom az ügyességét. Az Intersteno-eredménye is lenyűgöző (ahol, ugye, folyamatos szöveg van), ráadásul az idegen nyelvekkel is sikeresen megküzdött. Éppen csak egy bibi van. Ő nem gépíró. Nem igazán értem, hogy vehetett részt ezen a rangos versenyen, holott saját bevallása szerint nem szabályos kéztartással gépel.

Invitáltam, hogy tanulja meg pár hét alatt a hivatalos formulát, és egy év múlva találkozzunk Budapesten a személyes megjelenésű világbajnokságon. Szeretnék büszke lenni rá! Rá, és a többi olyan fiatalra, akinek csak egy pici löket kell ahhoz, hogy a pötyögésből gépírásra váltson. Adjuk a kezükbe a lehetőséget, aztán majd ők a maguk szabadságával döntenek.

Mesés kütyük

A gépírás alap elvárás az irodai dolgozóknál, újságíróknál, programozóknál. Ma már csak a műanyag klaviatúrát cseréljük le, ha nagyon viseltes lett (filléres tétel), ám az írógépek világában külön szakember orvosolta a problémákat. Már pedig szokásuk volt időnként elfáradni.

Robert Messenger (Ausztrália) sportújságíróként indult pályafutásán. Amíg az írógép a napi munkaeszköze volt, nem foglalkozott a brilliáns mérnöki háttérrel, ami ezt a "szerszámot" biztosította számára. 2001-ben belebotlott egy régi szép masinába. Olcsó volt, megvette. Ezzel egy másik karrierje is útnak indult. Gyűjtő lett. Megszállott.

Megalapította, és azóta is ápolgatja tulajdonosként az Ausztrál Írógép Múzeumot (Camberra), ahol az 1714-től született írógépek sorakoznak, szebbnél szebbek. (Nyilván nem az összes, ám számtalan.) Ha új tag érkezik, gondos munkával kitakarítja, megjavítgatja, és valóban a virágkorában láthatjuk a jövevényt. Legújabb szerzeményét nem mutatom meg - tessék megnézni a blogjában (klikk ide!), hogy milyen volt és milyen lett. Annyit megsúgok, valami gyönyörűség!

Persze más rajongók is vannak, szerte a világban talán 350 írógép-gyűjtőt ismer. A hiányzó darabokat kutatják e-bay vagy más (nem csak licitálós) oldalakon. Tiszteletre méltó, ahogy az elmúlt évszázadok ezen emlékszálait összegyűjtik, renoválják, és már egyben adják majd át az utókornak.


Imperial gépei (fenti kép forrásoldala)

Csupa gép minden

Online gépelgetés

Az internet számtalan lehetőséget kínál a gépírással való ismerkedésre. A gépírás hasznos és már-már alapvető tudás az extrán modern világunkban, ezért én csak bátorítani tudok mindenkit, hogy kutasson ingyenes, online (internet kapcsolatot igénylő) vagy offline (otthoni gépről, internet nélkül is működő) a lehetőségek iránt. Minél változatosabban tudunk gyakorolni, annál jobbak lesznek az esélyeink a munkaerőpiacon (felvételnél is kevésbé ijedünk meg). Az oldalak szerkesztői általában saját igényük szerint formálják a stílust, kevesen figyelnek az eltérő igényekre. Például az idősebb korosztálynak már csak nagyobb, átláthatóbb betűtípussal olvasható a gépelendő szöveg.

Most épp egy ilyen oldalt mutatok be, ahol bár remekül lehet "betanuló" leckéket venni online, de sajnos a betűtípusban nem gondoltak a gyengébben látókra. Akinek mégis megtetszik az oldal, és szívesen írna teszteket, de küszködik az apró (és még ráadásul vastagított) betűkkel, azt javaslom, a jobb felső sarokban választható internetbeállítások között az oldal méretét nagyítsa meg. (A fiatalság biztosan tud ebben segíteni.)

Az oldalon a jobb egérgombbal kattintva felugrik a "fordítás magyar nyelvre" lehetőség egy hosszú listában. Ha a menüket nem tudjuk értelmezni, klikk ide, majd ha választottunk, állítsuk vissza az eredeti nyelvre, mert a teszt-szöveget is "lefordítja". [Ez általános szabály, ha idegen nyelvű oldalon császkálunk.]

A Type Online angol oldal látogatottsága napi kilencezer fő feletti. Az oldalt felmérve jól érezhető, hogy az kezdetleges (talán egy programozó iskola vizsgafeladataként készült), éretlen még, de hátha fejlesztik kicsit.

Előnyök, hátrányok

Az oldal előnye az ingyenesség mellett, hogy folyamatos szöveget kínál, nem túl bonyolult a rendszere, sőt az alapoktól ad leckéket. Jó benne, hogy a gyakorlószövegben akár igen nehéz fokozatot is választhatunk.

Az oldal hátránya az igen rossz betűtípus-választás mellett, hogy csak angol nyelvű tesztszöveg érhető el, az sem túl nagy választékban, s hogy az eredményünket nem menti (nincs háttérkapacitás). Nem lehet "versenyezni" sem más játékosokkal.

Ami viszont a második legcsúnyább hibája, hogy a tesztszöveg legépelése után nem áll meg automatikusan, hanem nekünk kell egy záró ikonra kattintanunk. Vagyis a végeredmény rosszabb lesz, mint a valós eredmény. Viszont mivel ez az oldal kizárólag a gépírással való ismerkedésre, bemelegítésre és egyszerű, gyors gyakorlásra szolgál, lényegében nincs jelentősége annak a pár másodperces veszteségnek.

Számomra a legzavaróbb azonban, hogy a gyakorlatokban (sajnos épp a legfontosabb lépéseknél) a leírandó szöveggel haladva, mikor szóköz érkezik, hirtelen SPACE feliratra vált a szóköz. Ez súlyos hiba.

További előnye, hogy a szöveget kizárólag a végén értékeli, és megmutatja, melyik szóban hibáztunk. Nem zavar a jelzése írás közben, ezáltal megtanít arra is, hogy megbízzunk magunkban, hiszen utóbb már csak a végeredményt látjuk, vagyis tudnunk kell, hogy jó az, amit csinálunk.

Summázva:  

Ezt az oldalt a folyamatos szövegek egyéni gyakorlására ajánlom gépírni már tudók számára.

Teszteld magad! (Klikk!)