Mesés kütyük

A gépírás alap elvárás az irodai dolgozóknál, újságíróknál, programozóknál. Ma már csak a műanyag klaviatúrát cseréljük le, ha nagyon viseltes lett (filléres tétel), ám az írógépek világában külön szakember orvosolta a problémákat. Már pedig szokásuk volt időnként elfáradni.

Robert Messenger (Ausztrália) sportújságíróként indult pályafutásán. Amíg az írógép a napi munkaeszköze volt, nem foglalkozott a brilliáns mérnöki háttérrel, ami ezt a "szerszámot" biztosította számára. 2001-ben belebotlott egy régi szép masinába. Olcsó volt, megvette. Ezzel egy másik karrierje is útnak indult. Gyűjtő lett. Megszállott.

Megalapította, és azóta is ápolgatja tulajdonosként az Ausztrál Írógép Múzeumot (Camberra), ahol az 1714-től született írógépek sorakoznak, szebbnél szebbek. (Nyilván nem az összes, ám számtalan.) Ha új tag érkezik, gondos munkával kitakarítja, megjavítgatja, és valóban a virágkorában láthatjuk a jövevényt. Legújabb szerzeményét nem mutatom meg - tessék megnézni a blogjában (klikk ide!), hogy milyen volt és milyen lett. Annyit megsúgok, valami gyönyörűség!

Persze más rajongók is vannak, szerte a világban talán 350 írógép-gyűjtőt ismer. A hiányzó darabokat kutatják e-bay vagy más (nem csak licitálós) oldalakon. Tiszteletre méltó, ahogy az elmúlt évszázadok ezen emlékszálait összegyűjtik, renoválják, és már egyben adják majd át az utókornak.


Imperial gépei (fenti kép forrásoldala)

Csupa gép minden